Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÁRNYALÓ melléknév és főnév
  • I. melléknév -n v. -an, -bb (irodalmi nyelvben)
  • 1. Repülő <madár, ritk. gép>. A felhők közt szárnyaló sas, gépmadár.
  • 2. (átvitt értelemben) Olyan <szellemi termék v. tevékenység>, amely a mindennapi élet kicsinyes körülményeitől elszakítva a szép, jó és igaz világába ragad bennünket; magas röptű. Szárnyaló beszéd, dallam, gondolat, képzelet, óda, retorika; magasan szárnyaló. □ A szárnyaló nóták mind úgy tűntek fel előtte, mintha első ifjúságából röppentek volna elő. (Tolnai Lajos) A költő munkája… azért lett szárnyalóbb, érzékletesebb, mert nagyobb benne a rend. (Kosztolányi Dezső) Itt nem születnek magasan szárnyaló álmok… (Móricz Zsigmond) Sokszor csak rosszúl… | értettem rejtelmes szavaidat, | Szellem, te szent, te szárnyaló. (Szabó Lőrinc)
  • 3. (átvitt értelemben) Szárnyaló hír: gyorsan terjedő h. □ Hallgasd a hírt, a hozzád szárnyalót. (Jókai Mór) A szárnyaló hírek eljutottak a városba is. (Mikszáth Kálmán)
  • II. főnév -t. -ja (ritka, költői) Szárnyas állat, madár. □ Harcol szíve lángoló dühével, Harcol rengeteggel és vadakkal… Szirttetőket tördel buzogánnyal… Nyillal ölyvet s minden szárnyalókat. (Vörösmarty Mihály)