SZELLEMDÚS melléknév (régies, irodalmi nyelvben)
Szellemes <személy>, ill. ilyen személytől származó (megnyilatkozás). Szellemdús férfi, háziasszony; szellemdús társalgás. □ A szellemdús, széles olvasottságú és ritka szépségű királyné
megdöbben. (Kemény Zsigmond) Az újabb német nemzeti irodalom szellemdús történeteírója
érdekesen ír e mozgalmak felől. (Csengery Antal)