SZÁRNYASZEGETT [e-ë] melléknév -en, (-ebb) [e, e]
- 1. (választékos) Letört szárnyú. Szárnyaszegett madár, pillangó. □ Esdekelve nézett rám, olyan hangokat nyögve, amilyenekkel a szárnyaszegett madárka könyörög a vadásznak, hogy ne ölje meg. (Jókai Mór)
- 2. (átvitt értelemben, választékos) Buzgalmában, lelkesedésében, reményeiben letört <személy>. Szárnyaszegett művész. □ Itt a szárnyaszegett emberek vergődéséről lesz szó. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Az ilyen személyre jellemző, rá valló, vele kapcsolatos. □ A szárnyaszegett szerelemnek nincs meg a régi hatalma. (Ambrus Zoltán)
- szárnyaszegettség.