Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÁRNYÉK főnév -ot, -a (tájszó, néprajz)
  • 1. Nádból, vesszőből, kukoricaszárból v. deszkából készült, hajlékony vesszővel egybefogott fal (3), mely széltől, oldalról verő esőtől védi a nyájat. □ Szemben egész közel egy szárnyék barnállott. Nádból font, hordozható fal, ahol a "jószág" szokott telelni, de mely inkább csak a szél ellen oltalmazza. (Mikszáth Kálmán) E fákból idő múltán erdők keletkeztek. Ez most már a szárnyék helyett van, s valamelyik oldala mindig megvédi esőtől, széltől vagy a nap melegétől az állatot. (Tömörkény István)
  • 2. (elavult) Pajta, szín, bódé. □ Az odú elé van építve fatörzsekből egy szárnyék náddal fedve, melyet egy kötél két egyenlő részre rekeszt el. (Jókai Mór)
  • 3. (halászat) A vejsze szárnya.
  • szárnyékos.