Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZANKCIÓ főnév -t, -ja (régies írva: sanctio is)
  • 1. (politika, jogtudomány, régies) (Ünnepélyes) jóváhagyás, hozzájárulás, megerősítés; szentesítés. □ A pozsonyi országgyűlés… azért látszott adatva lenni a sorstól, hogy sanctiójával a forradalomnak szeplőtlenséget és szilárdulást adjon. (Vörösmarty Mihály) || a. (politika, jogtudomány, régies) Vmely törvény, (nemzetközi) szerződés törvényerőre emelése; (államfői) szentesítés.
  • 2. (jogtudomány, sajtónyelvi) Vmely jogszabály, törvény megsértőire megállapított joghátrány mint a jogszabály hatályát biztosító jogi következmény; büntető rendelkezés, büntetés. Büntető szankció; érvénytelenségi szankció: olyan sz., amely a jogszabályba ütköző cselekményt (eleve) érvényteleníti. □ A haditörvényben csak egy sancito van: a halál. (Jókai Mór) || a. (jogtudomány) <Vmely jogszabályban, törvényben> a hatályát biztosító büntető rendelkezésekről szóló rész, záradék. || b. (politika, sajtónyelvi) Általában megtorló, büntető intézkedés, rendelkezés. Gazdasági, katonai szankció.
  • szankciójú; szankciós.