SZANDÁL főnév -t, -ok, -ja
Bőr- v. fatalpból s ezt a lábfejhez erősítő szíjakból v. szalagokból álló lábbeli; saru.
Könnyű férfi, női szandál. || a. Könnyű, szellős cipő, amelynek felső része átlyuggatott bőrből, bőr- v. vászonpántokból áll.
Szandálban jár. Befolyt a víz a szandáljába. Nők és gyermekek nyáron rendszerint szandált viselnek. □ Fiatal lány jött arra,
lábán könnyű, bőrből font szandált hordott. (Kuncz Aladár) Éjszakai
kosztümjében volt,
ezüst szandálban, mezítláb. (Hunyady Sándor)
- Szóösszetétel(ek): szandálcipő; szandálpánt.
- szandálos.