SZARKAZMUS főnév -t, -a (régies írva: sarcasmus is) (csak egyes számban) (választékos)
Keserű, bántó, maró gúny. □ Az én ügyem
nagyon sürgős. Önre nézve, ugye? mondá a magas úr csendes sarcasmussal. (Jókai Mór) || a. Maró gúnnyal teli, csípős, fullánkos beszéd, megjegyzés. Válasza merő szarkazmus volt. □ Az élesen látó szemlélő bosszankodik ezen szarkazmuson, melyet alattomos gonoszsággal időnkre készítenek
a tudós parazitusok [= paraziták] (Kármán József)