SZÁRMAZÁS főnév -t, -a (csak egyes számba)
Általában a származik igével kifejezett folyamat, jelenség, ill. állapot, helyzet; az a tény, hogy vki, vmi vhonnan, vkitől származik; ered.
- 1. (biológia) Élő szervezetnek bizonyos elődöktől, ősöktől való eredete. Az ember származása azt mutatja, hogy a fejlődés az egyszerűbbtől a bonyolult felé halad.
- 2. Vkinek vmely szülőktől, ősöktől, bizonyos társadalmi környezetből, népből v. vidékről való eredete. → Alacsony származás; bizonytalan, előkelő, népi, paraszti, polgári származás. Származásánál fogva jól ismeri a munkások sorsát. Nem tagadta meg származását. Származását nem szégyelli: szülei parasztok. □ Atyja athéni származását kétségbe vonják. (Péterfy Jenő) Blandiné székely volt származására nézve. (Mikszáth Kálmán) Jöjjön, aminek jönni kell! meg akarom | ismerni származásomat, ha koldus is! (Babits MihálySzophoklész-fordítás) || a. (bizalmas) Vmilyen származású, vki(k)től, vhonnan származó személy. Dunántúli származás; népi származás; paraszti származás; tanyai származás. □ Ez az ősanyám, nem arisztokrata származás: egy hollandi kocsmárosnak a leánya. (Gárdonyi Géza)
- 3. (ritka) Vkinek vhová való települése, költözése. Vkinek külföldre származása; telepes családoknak a faluba származása.
- 4. (kereskedelem) Az a hely, ország, üzem, gyár, ahol vmely ipari termék készült. A kiviteli jegyzéken fel kell tüntetni az árucikkek származását.
- 5. (nyelvtudomány) Vmely nyelvi elemnek, főként szónak bizonyos nyelvből, tőalakból való eredete. Sok szavunk származását még vitatják.
- Szóösszetétel(ek): származáselmélet; származáshely; származáslevél; származástábla; származástudat.
- származású.