SZÁNTOGAT ige -tam, -ott, ..asson
- 1. tárgyas Gyakran, ismételten v. apránként szánt vmit. □ Béreseivel maga szántogatja földjét
(Eötvös József) Egyedül, egy félkezű kocsisával szántogat annyi földet, mely számára elég kenyeret terem. (Jókai Mór) || a. (tárgy nélkül) Két sovány tinóval szántogat az öreg gazda. □ Oh szép idő, süt a nap, Szegény ember szántogat. (Móricz Zsigmond)
- 2. tárgyas (átvitt értelemben, ritka, költői) Vkinek a lelkét szántogatja: felbolygatja, nyugtalanítja. □ Ilyen forma Toldi Miklós gondolatja, | Mely sovárgó lelkét mélyen szántogatja. (Arany János)
- Igekötős igék: elszántogat; felszántogat; körülszántogat; megszántogat; végigszántogat.
- szántogatás; szántogató.