SZÁNAKOZIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -zék (-zon)
Vkinek szenvedő, szomorú állapotán megindulva, szánalmat, részvétet érez iránta; sajnálkozik, részvéttel van vki iránt.
Szánakozik vkin v.
vkinek a sorsán; szánakozik a betegeken, kárvallottakon, nyomorékokon. Szánakozik az ember, ha látja szegényt. □ Hogyan tudnál rózsám ide jönni? | Árkot kellett néked átugorni. | Ha ki talál lábad ficamodni, Jaj, ki tudna rajtad szánakozni. (népköltés) Még a nap sem süt itt ugy, mint máshol; Bágyadtabb sugára, Mintha szánakozva tekintene Ez árva csárdára. (Petőfi Sándor)