SZÁMVEVŐSÉG [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e] (
közigazgatás,
régies)
Vmely közület pénzügyi és egyéb dologi ügyeinek elszámolását végző hivatal.
Megyei, minisztériumi, városi számvevőség. A számvevőségen volt tisztviselő. A hajdani számvevőségek munkáját ma a pénzügyi és könyvelési osztályok végzik. □ A számvevőség jóváhagyja a költségvetést. (Mikszáth Kálmán) Az apja is hivatalnok volt, pláne a pénzügyekben, s az a teteje minden számvevőségnek, a pénzügyminisztérium!
(Móricz Zsigmond) || a. (
ritka) Ebben a hivatali munkakörben végzett munka, szerep; a számvevő állása.
Ez még az elődöm számvevősége alatt történt. A minisztériumban a számvevőségig vitte.