SZÁMUM főnév -ot, -ja, (ritka, régies) szamum (légkörtan)
Port, homokot felhőnyi tömegben magával ragadó, száraz, heves, viharos meleg szél az arábiai, szaharai és szíriai sivatagon. A számum tölcsére. □ [A rab oroszlán] Magát szülőföldjére képzeli, Amelynek sivatagjait vele Együtt zugá be a szamum szele. (Petőfi Sándor) A számum
hatméteres homokoszlopokat táncoltat maga előtt. (Kosztolányi Dezső) Imrus szeretett volna elbújni,
mint a beduin a számum elől, homokba fúrva fejét. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): számumtölcsér.
számumos.