SZÁMKIVET tárgyas ige (
régies,
választékos)
Felsőbb hatalmi rendelkezéssel, törvénnyel v. bírói ítélettel büntetésként polgári jogaitól, ill. állampolgárságától megfoszt, hazájából más országokba v. lakóhelyről más, távoli vidékre űz, kényszerít menni vkit; száműz.
A cár Szibériába számkivetette a forradalmárokat. || a. (
átvitt értelemben,
irodalmi nyelvben) Kirekeszt, kiközösít, kitagad vhonnan. □ Mig butaság, gőg, szívtelenség Élet-halálra versenyez: Nagy lélek, nagy erény örökké Üldözve, számkivetve lesz. (Reviczky Gyula) S mégis, magyarnak számkivetve, | lelkem sikoltva megriad | édes Hazám, fogadj szívedbe, | hadd legyek hűséges fiad! (József Attila)