SZÁMŰZETÉS [e; m-ű] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
A száműzött állapota, helyzete, sorsa, ill. az a tény, hogy vkit száműztek; számkivetés.
A szibériai száműzetés évei, szenvedései. a száműzetés keserű →
kenyerét eszi; száműzetésbe megy; száműzetésbe küldik; visszatér v.
hazatér száműzetéséből. Évekig száműzetésben élt. Halálbüntetését örökös száműzetésre változtatták. Száműzetése után is folytatta forradalmi tevékenységét. □ Nyolcévi száműzetéséből 1857-ben hazatér
(Kosztolányi Dezső)