SZALUTÁL tárgyatlan ige -t. -jon (
bizalmas)
<Egyenruhás személy> katonás módon tiszteleg.
Jobb kezét sapkája széléhez emelve szalutál. Fővetéssel, puskájával, kardjával szalutál. A hadnagy feszesen szalutált a tábornoknak. A rendőr szalutált, mikor odamentem hozzá. □ Kitöltöttem három évet, hat napot. Már én többé szalutálni nem fogok. (népköltés) [A kalauz] barátságosan szalutált, és nyugodtan kiment a fülkéből. (Hunyady Sándor) || a. (
átvitt értelemben) □ Mint a bakter kicsi háza mellett, Szalutálok tűnő életeknek. (Juhász Gyula)
- Igekötős igék: átszalutál; ideszalutál; odaszalutál; végigszalutál; visszaszalutál.
- szalutálás; szalutálgat; szalutáló.