SZÁMŰZÉS [m-ű] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
A száműz igével kifejezett cselekvés, büntetés, ill. az a cselekvés, hogy vkit száműznek; számkivetés.
Szibériába való száműzés; a felkelés vezérének száműzése. || a. (
átvitt értelemben,
választékos) Vminek eltávolítása, kiküszöbölése vhonnan.
A nemzeti gyűlölködés szellemének száműzése az iskolából. || b. (
ritka) Száműzetés. □ Ha elfelednék, mily soká dacolt Erőszak ellen ím e kis csoport, S midőn legyőzték sem kellett a béke: Önkénti [= önkéntes] száműzés lőn menedéke
? (Arany János)