SZAMARITÁNUS főnév -t, -ok, -a samaritánus (
régies írva: samaritanus is)
- 1. (történettudomány) Szamaritánusok: az ókori Palesztina Samaria nevű tartományának nagyrészt asszír származású, a zsidókkal kölcsönös gyűlölségben élő lakói.
- 2. (vallásügy) (Irgalmas) szamaritánus: olyan irgalmas szívű, jótékony személy, aki bajba jutott, beteg v. szenvedő embertársán mindenféle körülmények között segít, akkor is, ha az övével ellenséges közösséghez tartozik. □ Jámbor samaritanus! Csak te szedd föl az ellenségeidet a magad szamárhátára
(Jókai Mór)
- 3. jelzői használat(ban) (választékos) A szamaritánusra (2) jellemző <magatartás, érzület>. Szamaritánus cselekedet, lélek.
- szamaritánusi; szamaritánuskodik.