SZALON főnév -t, -ok, -ja, (
ritka) szalón (
régies írva: salon is)
- 1. (választékos) <Nagy lakásban, kastélyban, ill. fontosabb hivatalokban> vendégek fogadására haszn., díszesen berendezett szoba, terem; társalgó. Előkelő, főúri, polgári szalon. A kék szalonban fogadta vendégeit. □ Már a salonban hallá Szerafina ismert rekedt torokköszörülését. (Jókai Mór) A sötét szalonba | apuska zongorázik andalogva. (Kosztolányi Dezső) A szalonba ment, ott tette fel a kalapját a nagy tükör előtt. (Babits Mihály) || a. (rendsz. többes számben) (átvitt értelemben, 1945 előtt, választékos) Előkelő társaság. A szalonok levegője, világa. A szalonok kedvence volt. □ A szalonokban a könny is hamis. (Ady Endre) || b. (irodalomtudomány) Irodalmi szalon: <a nemesi és a polgári társadalomban> vmely gazdag irodalom- és művészetbarát, rendsz. nő házában összegyűlt írók, kritikusok, művészek, színészek stb. társasága, irodalmi köre. Híres volt Párizsban Mme de Sévigné irodalmi szalonja. || c. (1945 előtt) Nyilvános háznak közös, zenés szórakozásra való terme, szobája.
- 2. (művészettörténet, régies) Képzőművészeti kiállítás céljára való helység(ek összessége). Új szalon nyílt a Belvárosban a fiatal művészek képeinek kiállítására. || a. (művészettörténet, régies) Az itt rendezett kiállítás, tárlat. A tavaszi szalonon aranyérmet nyert.
- 3. Egyéni ízlésű iparcikkek, főleg ruházati és divatcikkek készítésével és árusításával v. szépségápolással foglalkozó műhely, ill. üzlet(helyiség). A varrónőnek ismert szalonja volt a Váci utcában. □ A varrónő, a város legelőlekelőbb szalonjainak egyike,
belépőt is szükségesnek mondott. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): 1. szalonajtó; szalonasztal; szaloncsárdás; szalonélet; szalonember; szalonférfiú; szalongarnitúra; szalongulyás; szalonhős; szaloninas; szalonkesztyű; szalonkommunista; szalonlap; szalonmodor; szalonmunka; szalonnyelv; szalonöltözék; szalonruha; szalonspicc; szalontulajdonos; szalontükör; szalonvicc; szalonvilág; 2. divatszalon; fűzőszalon; kalapszalon.
- szaloni; szalonos.