SZÜREMLIK [e] tárgyatlan ige -ett [ë], -ene (-enék) [e-e, e]; -eni [e] (csak 3. sz.-ben; felszólító módja helyett a szüremkedik ige alakjait használjuk) (
választékos)
- 1. <Fény> gyengén, lassan szűrődve halad, hatol vmin át, jut vmibe. Csak gyér világosság szüremlik a szobába. □ A lőrésszerű kis ablakokon át világosság alig szüremlett. (Kuncz Aladár)
- 2. <Hang> vmely akadályon áthatolva, foszlányokban, alig hallhatóan jut el vhova. A falon át halk nesz szüremlik ide.
- 3. (ritka) <Cseppfolyós v. gáznemű anyag> lassan, kis mértékben szivárog, szűrődik, hatol vmibe, ill. vmin keresztül. A vér a kötésen át lassan szüremleni kezdett. A eső a tetőn át a szobába szüremlik.
- Igekötős igék: átszüremlik; beszüremlik; beleszüremlik; ideszüremlik; kiszüremlik; leszüremlik; odaszüremlik.
- szüremlés; szüremlett; szüremlő.