Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Vmely anyag, kül. haj> lassan szürkévé válik. A haja szürkülni kezd. □ Feje már kopaszos, a bajusza már szürkül. (Gárdonyi Géza)
2. (alany nélkül) Sötétedik, esteledik. Egész délután készülődtek. Már szürkült, amikor útnak indultak. || a. (irodalmi nyelvben) <Idő(szak)> lassan sötétebbé válik. □ Szürkűl már az üdő s szomorún feketednak az ormok. (Vörösmarty Mihály) Amint szürkülni kezdett az alkony, megkerülte csapatjaival a várost. (Jókai Mór)
3. (alany nélkül) Világosodik, hajnalodik. Nagyon korán keltünk, még alig szürkült. □ Itt nem harangoznak hajnalt? Már ekkor szürkült. (Gárdonyi Géza) Künn az éjszaka felé közeledett. Valami kis levegőáram mozgatta a fákat, de még nem szürkült. (Kosztolányi Dezső) || a. (irodalmi nyelvben) <Időszak, sötétség> lassan világosabbá válik. □ Az éj szürkülni kezdett. (Jókai Mór) Hogy világosodik, hogy szürkül a homály (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Emlék(kép)> lassan homályossá, halványabbá válik. □ A borzalom napjainak emléke mindig jobban szürkült. (Jókai Mór)