SZÜRKÍT ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] (-ni)
tárgyas Fokozatosan szürkévé tesz, szürkére fest vmit.
A füst szürkíti a falakat. □ Hajnal felé
ablakomat már a szeptemberi virradat szürkíti. (Kosztolányi Dezső) || a. (tárgy nélkül) (
ritka,
irodalmi nyelvben) □ Köd volt körüle, mely nappal szürkít, éjjel világít. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: elszürkít; kiszürkít; leszürkít; megszürkít.
- szürkítés; szürkített; szürkítget; szürkíthető; szürkítő.