SZÜLETÉS [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a születik (1, 4) igével kifejezett folyamat, történés; az a tény, hogy vki, vmi születik.
- 1. Kül. ember, ill. nő v. (nőstény) emlősállat magzatának világrajövetele az anyaméhből. Fiú, lány, ikrek születése; kis borjú, csikó, kutya, macska születése; születésnek ideje, éve, napja, órája; vki születésének → évfordulója; Krisztus születése előtt, után: időszámításunk előtt, ill. szerint. Születése után egy héttel beteg lett a gyerek. Születésétől fogva gyenge, beteges. Születése óta vak. □ Itt születtem én ezen a tájon Az alföldi szép nagy rónaságon, Ez a város születésem helye. (Petőfi Sándor) És ez így megy mindörökkön Mindörökké, föl-alá Így ölelkezik a földön Születéssel a halál. (Vajda János) Mint apa szive a gyermek születését, úgy vártuk a jövőt, az élet parancsát. (Szabó Lőrinc) || a. Ez mint a népszaporodás (statisztikai) adata. A születések és a halálozások száma. □ Második születése ebben az esztendőben, de meghalni már kilencen haltak meg. (Nagy Lajos) || b. Általában állat(ok) világrajövetele. Kis csirkék, fecskék, teknősbékák születése.
- 2. (csak állítmányként) (népies) Vmilyen születésű, eredetű, származású; vminek a szülöttje. Hová való születés? □ Ambrus Zoltán
nekem
mindig olyan különös idegen lény volt,
nem bírtam elhinni, hogy debreceni születés. (Móricz Zsigmond)
- 3. (átvitt értelemben, ritka, régies) Előkelő származás. □ Nincs születése, csak kocsigyártó fia. (Gyulai Pál)
- 4. (átvitt értelemben, választékos) Általában vminek létrejötte, keletkezése, kialakulása. Új csillag, rend, üstökös, világ születése.
- Szóösszetétel(ek): 1. születéshely; 2. újjászületés.
- születésű.