Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Az a hely, (város, falu), ahol születettünk és környéke, tája. Szeretett szülőföldem. Visszavágyik szülőföldjére. □ Messze setétedik már a Ság teteje, | Ezentúl elrejti a Bakony erdeje, | Szülőföldem, képedet. (Berzsenyi Dániel) Szülőföldem, szép határa! Meglátlak-e valahára? (Kisfaludy Károly) Szülőföldemnek bús határa, hajh, | elér-e még a bánat és sohaj? | Gyermekkorom, áldott gyermekkorom, | te hontalan, hozzád kiáltozom. (Kosztolányi Dezső) Minden magyar író a saját szülőföldje nyelvét tartja a legszebbnek. (Móricz Zsigmond)
2. Az a haza, ország, ahol születtünk. Messze idegenbe szakadt szülőföldjétől. □ Itten nézte a hős A szülőföldéről Ballagó felhőket. (Petőfi Sándor) Szülőföldem, hazám, dicső Magyarország (Gyulai Pál)