SZÜNETLEN [e-e] melléknév és határozószó -ül (régies, irodalmi nyelvben)
Szüntelen (III). □ Hová Lett hát ama nagy bölcseség ere, Melyből szünetlen új hír buzga ki A pártütéstől
? (Vörösmarty Mihály) Jó hogy Kusztorának teljes-lehetetlen | Célba venni fejét, mert rezeg szünetlen. (Arany János) Ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd Szünetlenűl, mely visszaint s emel, Csak azt kövesd. (Madách Imre)