SZÜKSÉGEL [ë] tárgyas ige -t, -jen [ë] (
régies)
Szükségel vmit: szüksége van vmire, kíván követel vmit. □ Lear
gyönge fordítás. Alkalmasint új fordítást szükségel. (Arany János) || a. (
ritka,
szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Természeti, testi szükségletét végzi; vizel v. székel.
A tanulók egymás után kéredzkedtek ki szükségelni.
- szükségelés; szükségelő; szükségelt; szükségeltetik.