SZUSZÉK főnév -ot, -ja (
népies)
Keményfából v. régebben sárral tapasztott vesszőfonadékból készült, gyak. négy lábon álló nagy láda, amelyben gabonát v. lisztet tartanak. □ A Tóthné szobájában
egy szuszék áll az ajtónál, tele ocsúval. (Mikszáth Kálmán) Már itt volt az ősz. Már megdörzsölték a kendert, ki is gerebenezték. Búza, szemtermény a szuszékban volt. (Móricz Zsigmond) || a. (
tájszó) A kamra elzárt zuga, ahol gabonafélét tartanak.
- Szóösszetétel(ek): álomszuszék.
- szuszékos.