SZUSSZAN tárgyatlan ige -t, -jon (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (
hangutánzó)
Orrán keresztül egy-egy mélyet, nagyot lélegzik; fúj. (
bizalmas,
túlzó)
Szusszanni sem mer: meg se mer moccanni; (
bizalmas,
túlzó)
szusszanni sem bír: <a fáradtságtól v. jóllakottságtól> mozdulni sem bír.
Nagyot szusszant, mikor letette a terhet. □ A szegény Dankó bácsi egy világért sem bírt volna kiejteni egy értelmes szót, csak szusszant egyet. (Mikszáth Kálmán) Néha akkorát szusszant, hogy körötte valóságos szélvihar támadt. (Kosztolányi Dezső) || a. (
bizalmas) Egy kissé, egy kis ideig pihen.
Szusszanjunk egyet! Hadd szusszanjanak egy kicsit a lovak.