Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, akinek keze, arca v. ruhája a mesterségével, munkájával együttjáró füsttől, koromtól, piszoktól szennyeződött, v. aki mosdatlanság stb. miatt mocskos, szutykos lett. Szurtos kéményseprő, kovács, vályogvető; szurtos gyerek. □ Szurtos kislány zöld pléhkocsiban tologatott egy ordító csecsemőt. (Babits Mihály) A mókázásra abbahagyja a munkát a két szurtos inas is, s szépen odasomfordál. (Gelléri Andor Endre)
2. Piszkos, szennyes, mocskos, elhanyagolt <testrész, tárgy, helyiség>. Szurtos kéz, láb; szurtos ruha; szurtos konyha, lakás. Szurtos lett a keze. □ A lucskos parasztok szurtos képpel járnak. (Csokonai Vitéz Mihály) Csak vezette Pákhot, keresztül Debrecen sáros utcáin, míg a város végire nem értek. Ott volt egy sor rongyos, szurtos ház. (Jókai Mór)