Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZUROK főnév szurkot, szurka (csak egyes számban)
  • 1. A kőszénkátrány és a gyanta lepár(o)lása után visszamaradó, meleg állapotban nyúlós, fekete, gyantaszerű, nem illó anyag.
  • Szóláshasonlat(ok): Fekete, mint a szurok: nagyon, teljesen fekete; (tréfás) itt vagyok, ragyogok, mint a fekete szurok: megjöttem, itt vagyok én is; ragad, mint a szurok: nagyon ragad. □ Én csak azt tudtam, hogy a csizmadiainasok… szurokkal dolgoznak. (Móra Ferenc) A nemes, sűrű, sárga lé forrt és pöfögött, mint Dante poklában a szurok. (Babits Mihály) || a. (tájszó) Hamuvá nem vált, feketére hűlt égési termék.
  • 2. (átvitt értelemben, régies) Kínos, nehéz helyzet; pech. □ A borbélylegény látta, hogy ebből a szurokból ki nem tud gázolni. (Jókai Mór)
  • Szólás(ok): ld. marok.
  • Szóösszetétel(ek): szurokcsóva; szurokfürdő; szurokfüst; szurokkanóc; szuroköntő; szurokpogácsa; szurokserpenyő; szurokszén; szurokszín; szurokszínű; szurokszövétnek; szuroktűz.