Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZTOIKUS melléknév és főnév
  • I. melléknév -an, (-abb)
  • 1. (választékos) Szigorú erkölcsű, a megpróbáltatásokban erős, szilárd, erkölcseiben állhatatos, rendíthetetlen nyugalmú <személy>. || a. (választékos) Az ilyen emberre jellemző. Sztoikus álláspont, kijelentés. □ A biztos katasztrófa érzésébe burkolózott, sztoikus heroizmussal edzve magát a tragikus bűnös szerepére. (Babits Mihály)
  • 2. (filozófia) A sztoicizmust követő <filozófus>. Sztoikus bölcselő. || a. (filozófia) Ilyen személytől eredő, rá jellemző, vele kapcsolatos. Sztoikus filozófia, iskola.
  • II. főnév -t, -ok, -a (filozófia) A sztoicizmust követő filozófus. A sztoikusok tanítása, hatása.
  • sztoikusi.