Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÚRÓ melléknév -n v. -an, (-bb)
  • 1. Olyan, aki, ami szúr. (1, 3). A késsel a tenyerébe szúró gyerek; vkinek a kezét szúró tövis. || a. Olyan <eszköz>, amellyel szúrnak; szúrásra való, haszn. Szúró penge. || b. (átvitt értelemben) Szemet szúró: bántóan feltűnő, kellemetlen érzést okozó. Szemet szúró öltözet, viselkedés. □ Ott volt körülötte ez a szemet szúró, félelmes család. Folyton vendégek. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (átvitt értelemben) Szúrást (3a) okozó. Szúró fájdalom.
  • 3. (ritka, rendsz. rosszalló) Szúrós (3) <szem, nézés>. □ Követség szól, a király hall… – Nézve szúró pillantással. (Tompa Mihály) Szúró szeme átszalad az iraton. (Mikszáth Kálmán)
  • 4. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Csípősségével vkinek érzékenységére ható, elevenébe találó; csipkedő. □ Ez megint a legszúróbb célzás volt Belizár féltettebb oldala ellen. (Jókai Mór) Mindig elmés, mindig szúró… (Reviczky Gyula)
  • Szóösszetétel(ek): 1. szúróeszköz; szúrófegyver; 2. tövisszúró.