Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÚNYOGHÁLÓ
SZUNYÓKÁL
SZUPÉ
SZUPÉCSÁRDÁS
SZUPERÁL
SZUPERFOSZFÁT
SZUPERINTENDENS
SZUPERLÁT
SZUPERLATÍVUSZ
SZUPPLIKÁNS
SZÚR
SZÚRÁGÁS
SZÚRÁGTA
SZÚRÁS
SZURDAL
SZURDÉK
SZURDOK
SZURDOS
SZURKÁL
SZURKÁLÁS

SZURDÉK főnév -ot, -ja szurdik (tájszó) Általában szűk, keskeny hely(iség).
  • 1. <Parasztházban> a kemence mögötti szöglet, zug; kuckó, sut. □ A gyermeknek télen szurdik- vagy kuckóban van helye. (Táncsics Mihály) A kemencénél megpendült a cimbalom; Egy öreg cimbalmos hevert a szurdékban, Már aludt, de fölkelt, hallva, hogy vendég van. (Arany János)
  • 2. (ritka) Szurdok. □ Gyík surran a szurdékban, amerre az ember megy. | A rög szinte él. (Babits Mihály)