SZUPERLATÍVUSZ [ë] főnév -t, -ok, -a (
régies írva: superlativus is)
- 1. (nyelvtudomány) Felsőfok.
- 2. (átvitt értelemben, választékos) Szertelenül túlzó kifejezés. <Főleg ebben a kapcsolatban:> Mindig szuperlatívuszban beszél.
- 3. (birtokos személyraggal) (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Vminek a szuperlatívusza: vminek a további fokozása; netovábbja. □ E vakmerőségnek nincs superlativusa!
(Jókai Mór)