SZUNDÍT tárgyatlan ige -ott, -son; -ani (-ni) (-t ragos mértékhatározóval is) (
bizalmas)
<Ember> rövidebb ideig nem mélyen alszik; szundikál.
Ledőlök, szundítok egyet. Jót szundítottam. □ Gyorsan megebédelt, aztán ismét ledőlt szundítani. (Kosztolányi Dezső) Napszámos virraszt egymaga. | Szundít a korcsmáros, szuszog. (József Attila)
- Igekötős igék: elszundít.
- szundítás; szundító.