SZTANIOL főnév -t, -ok, -ja, (
ritka) staniol (rendsz. egyes számban)
Sajtok, cukorkák s egyéb élelmicikkek csomagolására használt, papírvékony, ezüstfehéren fénylő ónlemez, ill. újabban alumíniumlemez; ezüstpapír. □ A leányka
egy staniolba csavart csokoládékockát bontogatott. (Gárdonyi Géza) || a. (
átvitt értelemben,
választékos)
Sztaniolba burkol vmit: tetszetős, vonzó külsőségekkel enyhíti kellemetlen v. komoly voltát.
Sztaniolba burkolva közölte vele, hogy nem teljesítheti kérését.
- Szóösszetétel(ek): sztaniollemez; sztaniolpapír.
- sztaniolos.