SZÖKDÖS tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -sön
- 1. (ritka) Szökdel. A zergék könnyedén szökdösnek a sziklák között. □ A ravasz udvarnok kedvencei jőnek ezentúl
Cafrangos paripák szökdösnek könnyen alattok: Lágy selyem öltözetök dúsan megtűzve arannyal. (Vörösmarty Mihály) Vékony és ruganyos lábai úgy pattognak, mint
mikor mint első legény, csak úgy szökdösött a gabonás hajó vázán. (Móricz Zsigmond)
- 2. Titokban, észrevétlenül többször egymás után, ismételten szökik egyik helyről a másikra. Éjjel, titokban hol egyik, hol másik rokonához szökdös a városban. □ Az egész télen folyvást szökdösött a két tábor között. (Jókai Mór) || a. <Több személy, állat közül> egyik a másik után megszökik, elszökik vhonnan. A foglyok folyton szökdöstek, úgyhogy számuk nagyon leapadt.
- Igekötős igék: átszökdös; beszökdös; elszökdös; kiszökdös; megszökdös; visszaszökdös.
- szökdösés; szökdöső; szökdösött.