SZÖSZMÖTÖL tárgyatlan ige -t, -jön (
bizalmas, néha kissé
rosszalló,
hangfestő)
<Személy> piszmogva, lassan, kényelmesen tesz-vesz, babrálva foglalatoskodik vmivel.
Szöszmötöl vmin v.
vmivel. Ne szöszmötölj már annyit. Sokáig szöszmötölt azzal az öl fával. □ Helvila a fényképező masinán szöszmötölt hidegvérrel. (Jókai Mór) || a. (
ritka) <Állat> mozgolódik, mocorog. □ A legény hallgatott
Hogy is lehet, hogy ő azt nem vette észre, milyen csönd van az udvaron. Mert tizenhárom darab jószág azért éccaka is szöszmötöl s hangot ad. (Móricz Zsigmond)
- Igekötős igék: elszöszmötöl.
- szöszmötölés; szöszmötölő.