SZÖVETKEZÉS [e-ë] főnév -t. -ek, -e [ë, e]
Általában a szövetkezik igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás, együttműködés, magatartás, ill. helyzet; az a tény, hogy vki, vmi szövetkezik (vkivel, vmivel).
- 1. (választékos, sajtónyelvi) Két v. több személynek, emberi csoportnak, intézménynek, pártnak vmely közös célra való, egymást segítő, védő, támogató összefogása, együttműködése; szövetség kötése. Két nép, ország szövetkezése; szövetkezés a közös ellenség, veszély ellen. || a. Ennek eredménye; szövetség. A szövetkezés új lehetőségeket nyújt. A szövetkezést mindenre ki kell terjeszteni.
- 2. (politika, sajtónyelvi) Szövetkezetbe tömörülés. A szövetkezés előnyei; a kisiparosok szövetkezése. A dolgozó parasztság a szövetkezés útjára lépett.
- szövetkezési.