SZÖVÉS főnév -t, (-ek) [ë], -e [e] (csak egyes számban)
Általában a sző igével kifejezett cselekvés, művelet, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit szőnek, ill. az a tény, hogy vki vmit sző.
- 1. Fonalakból szőtt holmi, kül. kelme készítése. A szövés mestersége, technikája, tökéletesedése; gyolcs, kendő, lepedő, pokróc, posztó, sál, szőnyeg, törülköző, vászon szövése; gyapjúból, lenből, selyemből való szövés. A takács szövése sokkal lassúbb, mint a gépé.
- 2. Ennek eredménye; vminek így készült volta, ill. maga a szőtt kelme, tárgy; szőttes. Finom, gyári, kézi, laza szövés; → ritka szövés; sűrű szövés. Ez az ing házi szövés. □ Szép vékony női írás volt, mint a pók szövése. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vminek beszédbe, szövegbe kapcsolása, olvasztása, fűzése. Idegen szóknak a mondatokba szövése; idézetek, közmondások szövése a beszédbe.
- 3. (átvitt értelemben, választékos) Vmely irodalmi v. zenei alkotás anyagának, szerkezetének alakítása, menetének, fonalának bonyolítása, részeinek egybeillesztése, összekapcsolása. A cselekmény, a mese szövése. Dallamainak nagyszerű szövése mesteri kézre vall. □ Ki győzné ezeket szedni laistromba Hogy a dal szövése ne legyen goromba? (Arany János)
- Szóösszetétel(ek): 1. szövésmód; 2. cselszövés; gépszövés; meseszövés; szőnyegszövés.
- szövési; szövésű.