SZÖKTET [e] ige -tem, -ett [e, ë],
essen [e-ë]
- 1. tárgyas Szökésben segít vkit, v. szökését előkészíti, előmozdítja. Asszonyt, katonát, leányt szöktet; rabot szöktet. Külföldre akarták szöktetni.
- 2. tárgyas (sport) Szöktet vkit: <némely labdajátékban> hosszzú, meredek labdát ad az ellenfél kapujához közelebb álló játékos társának, hogy az kapura törjön v. lefusson vele. Remekül szöktette a szélsőt. || a. tárgyas (sport) Szökteti magát: a labdát maga előtt meredeken elgurítja, hogy hirtelen utolérve elmehessen, elszaladhasson vele. → Hosszan szökteti, magát.
- 3. tárgyas (régies) <Lovat> ugró mozgással való haladásra késztet; ugrat. □ A víznek szöktette lovát. Hortyogva vesződött | a hű pára. (Vörösmarty Mihály)
- 4. tárgyatlan (választékos) Lovát ugratva megy vhova. Egy lovas szöktetett a kocsi mellé. □ Most mind zajosan szöktettek utána A vert, dúlt seregek. (Vörösmarty Mihály)
- 5. tárgyas (átvitt értelemben is, választékos) Feljebb v. magasba szöktet vmit: előidézi, hogy vmi hirtelen emelkedjék. A kartellek váratlanul feljebb szöktették az árakat.
- Igekötős igék: átszöktet; elszöktet; felszöktet; kiszöktet; leszöktet; megszöktet; mellészöktet; visszaszöktet.
- szöktetés; szöktetett; szöktethető; szöktető.