SZUNYÓKÁL tárgyatlan ige -t, -jon (
bizalmas,
kedveskedő)
<Személy, ritk. Háziállat> szundikál.
Nagymama a karosszékben szunyókál. □ Odakuporodott a szalmaasztag végibe a köpenyegére, s szunyókált. (Mikszáth Kálmán) Az őr a kapu árnyékában álldogált, és szunyókált álltában. (Gárdonyi Géza)
- Igekötős igék: elszunyókál.
- szunyókálás; szunyókáló.