SZÖCSKE [e] főnév ..két, ..kéje [e]
Bokrok, cserjék lombozatában mászkáló v. a fűben ugrándozó, részint növényevő, részint ragadozó rovar, amelynek testénél is hosszabb csápja van.
Énekes, fogas, zöld szöcske; ugrál a szöcske. □ Hadd feküdjek tarka fák Alján, inni fényt, Míg arcomba szöcske vág Zöld parittyaként. (Tóth Árpád) Szöcske, ökörnyál, réti muzsika. | Bizsereg a nap arany illata. (Szabó Lőrinc) || a. (
állattan)
Szöcskék: az ilyen rovarokat magában foglaló család (Locustidae).
- Szóösszetétel(ek): szöcskenyáj.
- szöcskés; szöcskézik.