SZÓVIRÁG főnév (
választékos,
rosszalló)
<Beszédben, írásban> dísznek szánt, valójában azonban a stílust fellengőssé, dagályossá tevő, tartalmatlan(ná vált) képes kifejezés; üres szókép, cikornya.
Elcsépelt, kopott, semmitmondó szóvirág; árasztja, ontja a szóvirágokat. Nem szeretem az ilyen frázisokkal, szóvirágokkal tele stílust. □ Kossuth
azon eszmét, hogy egy nemzet vén vagy ifjú lehet, szóvirágnak nevezi. (Kemény Zsigmond) A könyvmoly-udvarlók színehagyott szóvirágai
előttünk teljesen értelmetlenekké váltak. (Ambrus Zoltán)