Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki természeténél fogva nem szeret beszélni; kevés beszédű, szűkszavú, csendes, hallgatag. Szótalan ember. □ A komor és szótalan férfiú arca kiderült. (Gyulai Pál) Tisztán hallszott a szótalan szelíd Rózsika hangja, amint panaszolva beszélt valakihez. (Petelei István) A lány ott állott a sarokban komoran kellemes, szótalan teremtés volt. (Móricz Zsigmond)
2. Csendben levő, szótlan (1) <személy>. □ Ferkó meghökkenve, első pillanatban szótalanul állt. (Eötvös József) [Nagyanya] szótalan volt, mama ideges. (Kaffka Margit)
3. (irodalmi nyelvben) Olyan <hely>, ahol semmi zaj nincs; csendes, hangtalan. □ Hol máskor oly zsibongás szokott lenni egész szótalan a tér. (Tolnai Lajos)
4. (irodalmi nyelvben) Arckifejezéssel v. mozdulattal kifejezett <megnyilatkozás, érzés szándék.> □ Kérte szótalan fahászával, hogy legyen segítségére ez órában. (Jókai Mór) A kovács bámulva állt meg a kocsi előtt Szótalan büszkeséggel nézte ezt Borus Ferenc. (Tömörkény István)
II. határozószó (választékos) Beszéd nélkül. □ Szótalan egymással nagy utat menének. (Arany János) Most itt ülünk siralomházi lelkek, És nézzük egymást hosszan, szótalan. (Vajda János)