SZÓTAG főnév (nyelvtudomány is)
A szónak hangtanilag elhatárolható, kisebb egysége (esetleg rövid szó egésze), amely rendsz. egy viszonylag erősen hangzó hangból magánhangzóból és ehhez kapcsolódó egy v. több kevésbé hangzó hangból rendsz. mássalhangzóból áll, amely hangzóssági csúcsot tartalmaz, s amelyet rendsz. egy nyomatékkal ejtünk ki. → Nyílt szótag; → zárt szótag; → hosszú szótag; → rövid szótag. □ Nagy ősz bajusza reszketett, míg e néhány szótagot kimondá. (Jókai Mór) [Nagyanyám] ha eddig hallgatag volt s csak döntő szavakban beszélt, ezentúl
csak fojtott tiltakozások szótagjaival élt. (Móricz Zsigmond) || a. (iskolai) A szónak az a rendsz. magánhangzóból és egy v. több mássalhangzóból, esetleg csak magánhangzóból álló része, amely a szó tagolásakor hangzásbeli, ill. írásbeli egységként elkülönül a többitől (pl. fi-a-im-nak).
Szóösszetétel(ek): 1. szótagalkotó; szótagbeosztás; szótaghangsúly; szótaghatár; szótagrejtvény; szótagszám; 2. végszótag.
szótagnyi; szótagos; szótagú.