SZOMORKODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
Szomorú lelki állapotban van, szomorúság tölti el.
Szomorkodik vmin, vmi miatt, vmiért. Min szomorkodol? Nagyon szomorkodik, hogy így elhagyták. □ Ne szomorkodj, édes rózsám, érettem, Tiéd leszek még ebben az életben. (népköltés) || a. (rendsz: vonzat nélkül)
Vki, vmi szomorkodik: vkinek az arckifejezése, magatartása szomorúságot árul el, ill. vmely állat szomorúnak látszik.
Ne szomorkodj, pajtás! Ott szomorkodik a sarokban. □ Mikor a juhász bort iszik, Szürke szamár szomorkodik. (népköltés) Szép fiú volt, szomorkodott, forró teli szájjal szidta a zsarnokságot. (Ady Endre) [A toronyból] nézegette a világot. Úgy szomorkodott itten, mint a csókák. (Krúdy Gyula)
- Igekötős igék: elszomorkodik.
- szomorkodás; szomorkodó.