SZÓSZAPORÍTÁS főnév -t, -a (csak egyes számban) (rosszalló)
A szaporítja a szót szókapcsolattal kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; túlzott, fölösleges bőbeszédűség; fecsegés, locsogás. Csak röviden, szószaporítás nélkül! Csak semmi szószaporítás! Ez üres szószaporítás. A sok szószaporítás után térjünk a tárgyra. Nem szereti a szószaporítást. □ Vannak ügyetlen mesélők
akiknek otromba szószaporítása, szórakozott ismétlései
nem gyűjteménybe valók. (Arany János) Megalkudni jő a dudáshoz
Sok szószaporítás ilyenkor sem történik. (Mikszáth Kálmán)