Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZORONGÓ melléknév -n, -bb
  • 1. Olyan, aki, ami szorong (1); szorosan egymás mellett levő. Szorongó tömeg. A villamosban szorongó utasok. □ Multunk mind össze van torlódva s mint szorongó kivándorlókra, | ránk is úgy vár az új világ. (József Attila)
  • 2. (átvitt értelemben) Olyan, aki, ami rendsz. vmely még ismeretlen veszély v. kínos bizonytalanság, lelki feszültség nyomasztó hatása alatt gyötrődik, aggodalmaskodik, szorong (2); szorongást, félelmet érző. A szorongó vizsgázók. □ Ah, gyakorta a szorongó kedves Erkélyéről néz a völgy felé. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben) Szorongásra (2) valló, szorongással telt. Szorongó aggodalom, nézés, szív. □ Ó isméred-e | azt a szorongó, szörnyű életet, | mely lomha medrén hömpölyög közönnyel, | a kocsikat, a víg csilingelést, | a boltokat, a kávéházi zajt … (Kosztolányi Dezső) || b. (átvitt értelemben) Szorongó érzés: szorongás (2).