A magyar nyelv értelmező szótára

Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZORÍTÓ melléknév és főnév

I. melléknév
1. Olyan, aki, ami szorít (14). A derekát szorító öv; a lábát szorító csizma; az ellenfél karját szorító birkózó. □ [A törvényjavaslat] a szorító szabályokon sokat tágított. (Kemény Zsigmond) Szorító vállra nincs szüksége karcsú termetének. (Jókai Mór) || a. (műszaki nyelv) Olyan, amivel szorítanak; szorításra való. Szorító készülék. || b. (ritka) A szorítással összefüggő, vele kapcsolatos, rá vonatkozó. Szorító erő. □ Akkor magállott a szorító keringés, amely egész gyomrát csaknem felfordította. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben is) Olyan, aki, ami vmire késztet, kényszerít, sürget, hajszol vkit, vmit; szorít (57). A lovát szorító csikós; a sebzett szarvast szorító vadász; a fiút munkára szorító apa.
3. Olyan, aki, ami helyet, időt, pénzt előteremt, szerez, szorít (8) vmire. A levélírásra időt szorító asszony.
II. főnév -t, -ja
1. (műszaki nyelv) Szorításra való, alkalmas, haszn. eszköz, készülék. A munkadarabot szorítóba fogta.
2. (sport) <Ökölvívásban> az a kötelekkel elkerített négyzet alakú dobogó, ahol a mérkőzés folyik. A két ellenfél most lép a szorítóba.
Szóösszetétel(ek): 1. szorítóbilincs; szorítóék; szorítófa; szorítófogó; szorítógyűrű; szorítóhüvely; szorítóizom; szorítójárom; szorítókengyel; szorítókeret; szorítókötés; szorítólap; szorítólemez; szorítónyolcas; szorítópersely; szorítópofa; 2. hüvelykszorító; körömszorító; kutyaszorító.