SZÓRVÁNY főnév -t, -ok, -a
- 1. (néprajz) Idegen nyelvterületbe elszórtan beleékelődött kisszámú, más nyelvű család, kisebb csoport. Magyarországi német szórványok. || a. (vallásügy) Vmely vallásfelekezet nagy tömegben lakó tagjai között egy másik felekezetnek elszórtan élő, kisszámú csoportja, amely önálló egyházközség alkotására nem képes. Evangélikus, református szórvány.
- 2. (nyelvtudomány) Idegen nyelvű szövegbe elszórtan beleszőtt, nyelvemléknek tekinthető szó v. szókapcsolat. Anonymus latin szövegében sok magyar szórvány akad.
Szóösszetétel(ek): szórványemlék; szórványgyülekezet; szórványnyelv; szórvány-nyelvemlék.